Munkavédelmi szabványok magyarázata - 5. rész

Speciális munkavédelmi szabványok áttekintése

Az ötrészes blogsorozatunk utolsó fejezetében az alábbi EN (European Norm) szabványokat tárgyaljuk: EN 374 - Védőkesztyű veszélyes anyagok ellen, ISO 13506 – A hő- és lángvédelmi szabvány, EN 1073-2 - radioaktív szennyeződés elleni védőruházat, EN 140 – Légzésvédők, félálarcok és negyedálarcok, EN 381-5 - Védőruházat kézi láncfűrészek használói részére

EN 374 - Védőkesztyű veszélyes anyagok ellen

EN (ISO) 374 – Védőkesztyű veszélyes anyagok ellen
Vegyi anyagok és mikroorganizmusok elleni védelem – a szabvány részei:

1. EN ISO 374-1:2016
   Terminológia és teljesítménykövetelmények a vegyi kockázatokkal szembeni védelemre.
• Meghatározza a vegyi anyagok elleni védelmi követelményeket.
• A vegyi anyagok listája 12-ről 18-ra bővült.
• A kesztyűk osztályozásához már nem szükséges az EN 388 szabvány szerinti tesztelés.
• Frissített jelölések.
2. EN 374-2:2014
   A behatolással szembeni ellenállás meghatározása.
• Két vizsgálati módszer: levegő- és vízszivárgás vizsgálat.
• A teszt célja a munkavédelmi kesztyűkön lévő lyukak és szivárgások ellenőrzése.
3. EN 374-4:2013
   A degradációval szembeni ellenállás meghatározása.
• Vizsgálja a kesztyű anyagának vegyi anyagok hatására bekövetkező károsodását.
• Elemzi az anyag fizikai tulajdonságainak változását a teszt előtt és után.
4. EN ISO 374-5:2016
   Terminológia és teljesítménykövetelmények a mikroorganizmusok elleni védelemre.
• A szabvány most már tartalmaz egy további szintet a vírusok elleni védelemre.
5. EN 16523-1:2015
   Az anyagok permeációval szembeni ellenálló képességének meghatározása.
• Vizsgálja a folyékony vegyszerek áthatolásának ellenálló képességét folyamatos érintkezés során.
• Az EN 374-3 szabvány frissítése.
• Új mandzsettavizsgálatot tartalmaz a 400 mm-nél hosszabb kesztyűk esetében.

Ez a szabványrendszer biztosítja, hogy a védőkesztyűk hatékony védelmet nyújtsanak mind vegyi anyagokkal, mind mikroorganizmusokkal szemben, a különböző kockázatoknak megfelelő követelmények alapján.

ISO 13506 – A hő- és lángvédelmi szabvány része, az EN ISO 11612 szabványhoz kapcsolódik

Ez az opcionális teszt azt vizsgálja, hogyan viselkednek a munkaruházati termékek egy villámgyújtási szituáció során. A vizsgálat rendkívül pontosan meghatározza, hogy viselője milyen mértékű égési sérülést szenvedhet el, ha a ruházat lángra kap. Ehhez egy életnagyságú, hőérzékelőkkel ellátott próbabábut használnak, amely egy színkódolt testtérképet hoz létre az előre jelzett égési sérülések megjelenítéséhez.

A teszt részletei: A próbabábu több mint 100 hőmérséklet-érzékelővel van felszerelve, amelyek közvetlenül a "testfelszín" alatt találhatók, beleértve a karokat, lábakat és fejet is. Ezek az érzékelők a lánggal való érintkezés után a próbabábu hőmérséklet-változását mérik.

A valós helyzetek szimulálása érdekében a próbabábut alsóneművel és a tesztelni kívánt ruházati termékekkel öltöztetik fel. Ezután a próbabábut teljes lánghatásnak teszik ki, amelyet egy körülötte elhelyezett propánégő-rendszer biztosít, négy másodpercig tartó intenzív hőhatással.

Vizsgálati eredmények: A teszt során a lángálló antisztatikus próbabábut (például az FR50-es modell 350 g-os védőruházattal) értékelték. Az eredmények a következők voltak:

• Fájdalom: 12,3%
• 1. fokú égés: 0,9%
• 2. fokú égés: 0,0%
• 3. fokú égés: 0,0%
• Előre jelzett égési sérülés összesen: 0,0%

A vizsgálat tehát kimutatta, hogy ez a ruházat rendkívül hatékonyan védi viselőjét, gyakorlatilag teljes mértékben megelőzve a komolyabb égési sérüléseket.

Adatgyűjtés és jelentés: Az érzékelők által elnyelt hőenergiát rögzítik, és az adatokat általában az égés után további 120 másodpercig gyűjtik. Ez alapján egy jelentés készül, amely egy "testtérképet" tartalmaz. Ez a térkép megmutatja, hogy mely testtájakon fordulhat elő égési sérülés (vagy annak hiánya), illetve az égési sérülések típusa szerint (első-, másod-, harmadfokú) színkódoltan ábrázolja az eredményeket.

Összegzés

Az ISO 13506 szabvány által előírt teszt kritikus szerepet játszik a hő- és lángálló védőruhák fejlesztésében és értékelésében. Segítségével biztosítható, hogy a ruházat valóban megfelelő védelmet nyújtson intenzív hőhatásokkal szemben, és minimalizálja az égési sérülések kockázatát valós körülmények között.

EN 1073-2 - radioaktív szennyeződés elleni védőruházat

Ez a szabvány meghatározza a nem szellőztetett védőruházat részecskék elleni követelményeit és vizsgálati módszereit, különös tekintettel a radioaktív szennyeződés elleni védelemre. A szabvány az aeroszolok és finom részecskék befelé történő szivárgását vizsgálja, az EN ISO 13982-1 szabvány előírásai szerint.

Vizsgálati eljárás: A teszt során a védőruhát viselő személy egy „tesztelő” kamrába lép, ahol három mérőszondát helyeznek el a ruházat alatt: egyet a mellkason, egyet a deréknál és egyet a térdnél. A kamrában nátrium-klorid részecskéket (átlagos méretük 0,6 mikron) szórnak szét, hogy ellenőrizzék, mennyire képes a védőruha megakadályozni a részecskék áthatolását.

A vizsgálat során a személy három különböző fizikai tevékenységet végez:

• 3 perc álló helyzet
• 3 perc „helyben járás” (5 km/óra sebességgel)
• 3 perc guggolás (percenként 5 guggolással)

A vizsgálat célja annak meghatározása, hogy a védőruhán keresztül hány részecske jut be, amelyeket a ruházat alatti szondák mérnek. Az eredmények alapján meghatározzák a védőruha védelmi teljesítményét és a „névleges védelmi tényezőt”.

Névleges védelmi tényező és teljesítményosztály: A védőruha részecskék elleni védelmi szintje a következő kategóriákba sorolható:

• Legmagasabb védelem (3): Névleges védelmi tényező: 500
• Közepes védelem (2): Névleges védelmi tényező: 50
• Alacsony védelem (1): Névleges védelmi tényező: 5

A legmagasabb védelmet biztosító ruha a finom részecskék ellen alacsony befelé irányuló szivárgással rendelkezik, ami magas névleges védelmi tényezőt eredményez.

EN 140 – Légzésvédők, félálarcok és negyedálarcok

Definíciók:

• Félmaszk = Olyan maszk, amely az orrot, a szájat és az állat eltakarja.
• Negyedmaszk = Olyan maszk, amely csak az orrot és a szájat fedi.

1. Hőmérséklet-ellenállás
   A maszkokat 24 órán keresztül 70°C-on, majd további 24 órán keresztül szobahőmérsékleten, +30°C-on tesztelik. Ha az arcvédő és alkatrészei nem mutatnak észrevehető deformációt, akkor a vizsgálat sikeresnek tekinthető.

1. Gyúlékony anyagokkal szembeni ellenállás
   A szabvány előírja, hogy a maszkok közvetlen lángnak való kitettségét teszteljék. A maszk azon részei, amelyek lángnak vannak kitéve a használat során, nem éghetnek, vagy ha égnek is, akkor 5 másodpercnél tovább nem szabad, hogy a láng a láng eltávolítása után fennmaradjon. A hőmérséklet- és gyúlékonysági tesztek biztosítják, hogy a maszk megőrzi a védelmi teljesítményét szélsőséges használati körülmények között.

Fontos tesztek
Ez a szabvány meghatározza a fél- és negyedmaszkokra vonatkozó minimális követelményeket, amelyek légzésvédő eszközként használhatók, kivéve a menekülési és búvárkészülékek esetét.

Leírás:
A maszkok célja, hogy megfelelő tömítést biztosítsanak a viselőjük arcán, védelmet nyújtva a környezeti levegővel szemben. A levegő belép az arcvédőbe, és közvetlenül az orrba és a szájba jut, ezen keresztül a maszk szelepén át. Légzéskor a kilélegzett levegő a kilégzőszelepeken keresztül távozik a környezeti légkörbe.

3. Légzési ellenállás
   Az arcvédő légzési ellenállása nem haladhatja meg a következő értékeket, ha a vizsgálat légzőkészülékkel történik:

• 2,0 millibar belégzéskor
• 3,0 millibar kilégzéskor
  Ez a vizsgálat biztosítja, hogy a légzés kényelmes legyen az arcvédő viselése közben.

4. Belső szivárgás
   Ha az arcvédő megfelelően van felszerelve, a környezeti levegő olyan része, amely átjuthat az arcvédőn, nem lehet nagyobb, mint 2%. Ez biztosítja, hogy a maszk hatékony védelmet nyújt.

Szűrők
A mérgező anyagokkal szembeni védelem érdekében a maszkokat szűrőkkel kell használni. Az EN 143 szabvány a részecskeszűrőkre, míg az EN 14387 szabvány a gáz- és kombinált szűrőkre (gáz- és részecskeszűrőkre) vonatkozó előírásokat tartalmaz.

EN 381-5 - Védőruházat kézi láncfűrészek használói részére

Az EN 381 az európai szabvány, amely a felhasználók védőfelszereléseire vonatkozik, különösen a kézi láncfűrészeket használó munkavállalók számára. A szabvány a következő követelményeket írja elő a különböző típusú védőruházatra vonatkozóan:

• EN 381-5: A lábvédőre vonatkozó követelmények.
• EN 381-7: Védőkesztyűkre vonatkozó követelmények.
• EN 381-9: A védő lábszárvédőre vonatkozó követelmények.
• EN 381-11: A felsőtest védelmére vonatkozó követelmények.

A védelemnek négy szintje van az EN 381 szabvány szerint, melyek a láncfűrész sebességétől függnek, és méter/másodpercben vannak kifejezve:

• 0. osztály: 16 m/s
• 1. osztály: 20 m/s
• 2. osztály: 24 m/s
• 3. osztály: 28 m/s

Az EN 381-5 a lábvédő eszközökre vonatkozó követelményeket határozza meg. A lábvédők speciális szálakat használnak, amelyek eltömítik a láncfűrész vágószerkezetét és megállítják a mozgást. Háromféle lábvédő létezik: A, B és C típus.

• A és B típus: A lábvédők csak a lábak elülső részén nyújtanak védelmet, és elsősorban hivatásos erdészeti munkások számára készülnek.
• C típus: A lábszárvédők a lábak körüli védőszálakkal vannak ellátva, és nem hivatásos használatra szolgálnak.

Ha lemaradtál volna, olvasd el az előző részt is: Munkavédelmi szabványok – 4. rész.

Lángálló munkaruhák azonnali szállítással.